Developing information for migrant workers
through transnational trade union cooperation

Mi a helyzet a román vándormunkásokkal?


2014. május 8-án és 9-én Bukarestben az Európai Bizottság támogatásával, „Migráns munkavállalók információs hálózatának fejlesztése nemzetközi szakszervezeti együttműködés keretében" című projekt harmadik workshopját rendezte meg három projektpartner, a LIGA Szakszervezetek, a román partner, a CARTEL-ALFA, és a brit partner, a TUC.

A konferenciát Liviu Apostoiu, a CARTEL-ALFA alelnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy Romániában az a legnagyobb gyakorlati probléma a migráció kapcsán, hogy a szülők külföldre mennek gyerekeiket hátrahagyva, így a gyerekek is szülő nélkül, és a nagyszülők gyerek nélkül maradnak, és a személyes tragédiákon kívül a nyugdíjrendszer is megsínyli ezt a jelenséget. A migrációnak tehát sajnos a negatív oldalát is figyelembe kell venni.

Luminita Vintila, a CARTEL-ALFA nemzetközi osztályvezetője arról beszélt, hogy a migráció negatív oldala az, hogy Romániából elvándorol a szakképzett munkaerő, mely által csökken a versenyképesség. A szakszervezet feladata az lenne, hogy az illegális munkavállalást visszaszorítsák és nyomást gyakoroljanak a munkaadókra, hogy európai szinten minden nemzetközi szabályt betartsanak. A szakszervezetek modelleket szeretnének felállítani, melyekben partnerséget keresnek a kormányokkal. A szakszervezetek ötlete volt, hogy azokra a buszokra, melyek a munkavállalókat szállították ki, információs matricákat ragasztottak, melyek a jogaikról informálták a munkavállalókat, és ez nagyon sikeresnek bizonyult.

Florina Panainte, a román országtanulmány készítője ismertette a kutatását. A tanulmány az Romániából induló angliába tartó migrációról szól. A tanulmányon egy kutatócsoport dolgozott, főként az egészségügyi dolgozók terén végeztek felméréseket. A tanulmány első felében egy online kérdőívben azt kutatták, hogy milyen nehézségek vannak Romániában, melyre 465 válasz érkezett, mely minta alapján valamint szakirodalomra építő kutatás alapján vonták le a következtetéseket. A második részben azt kutatták, hogy a román munkavállalók Angliában milyen nehézségekkel szembesülnek, erre közel százan válaszoltak.

Szembetűnő, hogy a migráció előnyeiről kevesen beszélnek. Florina Panainte a román munkaerőpiac természetéről elmondta, hogy hogy a rendszerváltást követően, a kapitalista rendszerbe való átmenet során Romániában a munka áruvá, a hirtelen támadt munkanélküliség problémává vált. Ma minden aktív munkavállaló 1,36 inaktív ember terheit viseli. Romániában az átlagbér jelenleg 400 euró körül van, a munkavállalók 70%-a keres azonban az átlagbér alatt, mely nagyon magas arány.  A minimálbér 180 euró körül van, melyet kb 800.000 ember kap.

2011-ben a román parlamentben elfogadták az új Munka Törvénykönyvét, mely megnehezíti a kollektív szerződés kötését. Jelenleg 15 főre van szükség egy szakszervezet alapításhoz egy cégnél, ám a román cégek 90%a kevesebb munkavállalóval rendelkezik. A reprezentativitáshoz 50%+1 főre van szükség, mely szintén problematikus.

A célországok a válság előtt főleg Spanyolország és Olaszország voltak és a kivándorlási kedv főleg fiatal nőkre volt jellemző. 2014. január elseje, a munkaerő-piaci nyitás után Angliába is sokan költöztek, becslések szerint ma 100 ezer körül van az ott munkát vállaló románok száma. A kérdőív válaszadóinak 60 %-a válaszolt úgy, hogy szívesen költözne Angliába, több mint 70% jelölt meg több országot is, mely arra utal, hogy inkább túlélési stratégiáról van szó, mint célirányos migrációról. A kérdőív kitért arra is, hogy a kivándorlás során kitől kérnek segítséget a tájékozódást és boldogulást elősegítendő. Szembetűnő, hogy a szakszervezeteket senki nem jelölte meg, tehát ilyen értelemben szakszervezeti bizalom nem létezik. Az angliai migráció push és pull tényezői igen sokrétűek. A román munkanélküliség, a nagyobb kereset igénye, a kinti jobb munka- és életkörülmények, az otthoni szakmai perspektíva hiánya, az alacsony életszínvonal és a hazai munkalehetőségek csökkenése mellett számos indokot soroltak fel a válaszadók. A kivándorolt állampolgárok nagy része nem akar visszatérni Nagy Britanniából. A válaszadók magas hányada magasan képzett munkavállaló. A 71%-uknak van szakmai tapasztalata, így versenyképes munkaerőről van szó. A válaszadók 50%-a a családdal él kint, 30% ki akarja vinni később a családját. A válaszadók 90%-ban tisztában voltak a munkavállalói jogokkal, ám nem a szakszervezeteket jelölték meg forrásként. Sokan online kerestek munkát, hirdetés alapján, az ismerősökre és a családra való támaszkodás is megjelenik, mint információs forrás. A problémák között a családból való kiszakadás, a munkavállalói engedély megszerzése, a nyelv ismerete, diszkrimináció és munkalehetőség szerzése jelent meg. Ami a hazaküldött pénz hatását illeti, a román családoknak ez egyrészt nagyon fontos megélhetési forrás, másrészt a bankok is profitálnak ebből, a Román Nemzeti Bank szerint 2005 és 2011 között ez 300 milliárd euró volt, mely a nemzetgazdaság 3%-át teszi ki. 2008 után csökkentek ezek az összegek. A hazaküldött pénzeknek természetesen gazdasági hatásuk is van, az otthon maradt családok adósság visszafizetése, mindennapi költségekre és a gyerekek oktatása is fordítják ezeket.

Fontos elmondani, hogy 67,5 % úgy nyilatkozott, hogy a szakszervezetek nem tudnak segíteni (mindössze 8%-uk nyilatkozta ennek ellenkezőjét).

Radica Novac külföldiek integrálásával foglalkozó Safron fejlesztési szervezettől a Romániába bevándorlók helyzetéről beszélt. Romániában 2013 végén közel 58.000 külföldi munkavállaló volt, főleg Törökországból, Moldáviából és Kínából. a betöltött állások nagyon sokfélék, a gyermekfelügyelettől a házvezetésen át a kőművességig. Közel 1500 ember kapott menedékjogot Szíriából, Algériából és Irakból. Az unión kívüli állampolgárok számos problémával szembesülnek, ilyen a nyelv problémája, Romániában sajnos nem jellemző az angol nyelv ismerete, az információk nem frissülnek angolul, az egészségügyi biztosító angol verziójú honlapja például 2007 óta nem frissült. Nincs munkalehetőség, a munkaadók sem ismerik a bevándorlók jogait. Nem tudják például, hogy a bevándorló házastárs is romániai jogokkal rendelkezik. Azoknak, akik nem beszélik a nyelvet, nagyon nehéz munkát találniuk. Meglepő módon vannak olyan szakmák, melyek képviselője csak román állampolgár lehet, ilyen például tolmács, szakfordító, biológus, kémikus stb. A munkaadók jellemzően visszaélnek a helyzettel, ez főleg a fejvadász cégekkel kapcsolatban probléma. A szóbeli megegyezéseket nem tartják be (pl 4 éves munkavállalói engedélyt ígérnek, holott Romániában csak egy évre adható). Gond továbbá, hogy a béreket nem fizetik a megadott időpontban, vagy más valutában adják. Probléma, hogy a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek és a civil szervezetek nem vállalnak részt a stratégiák alkotásában, a munkaadókat nem lehet a szabályok betartására kényszeríteni, kevés az olyan szervezet, mely kifejezetten ezzel a problémával foglakozna. Az európai szabályok nem védik az unión kívüli munkaerőt. Ez azonban európai probléma is. Sokszor előfordul, hogy izraeli munkaerő-közvetítő cégek küldenek unión kívüli munkaerőt Európába.

Andeas Prochniak a holland FNV szakszervezettől a holland helyzetről beszélt. Elmondta, hogy körülbelül 350 ezer Hollandiába bevándorolt munkavállaló van, ezt azonban csak az adófizetők számából tippelik. Hollandiának speciális helyzete van Európában, mert rengeteg munkaerő-közvetítő és toborzó cég van. Ezek a cégek kézben tartják a helyzetet, pl. lakást biztosítanak a munkavállalónak. Ha azonban a munkavállaló elveszti az állását, mindent elveszít, megélhetést, biztosítást, lakást. Előfordul olyan is, hogy lengyel munkavállaló időszakos munkaszerződést ír alá Romániában, majd Hollandiában kezd dolgozni, mert így olcsóbb lesz a munkaadói költség, csak azért, mert Romániában írta alá a szerződést. A munkaadók a költségeiket a lehető legalacsonyabban akarják tartani. A holland munkaadók úgy nyilatkoznak, hogy szeretik a kelet-európai munkavállalót, mert jó munkaerő és nincs vele probléma, hiszen a kiszervező cégek foglalkoznak velük. A lengyelek nagyon negatívan állnak a szakszervezetekhez, és az is elmondható, hogy nem is összetartóak. Közös gondjaik vannak azonban, ezt lehetne szakszervezetként kihasználni. A szakszervezetek holland, lengyel és orosz nyelven tartanak tanácsadást. Sajnos a bevándorlókkal szemben is előítéletek vannak, a helyiekben gyakran jelentkezik ellenérzés, attól félnek, hogy elveszik előlük a munkát. A bevándorlók pedig attól, hogy elveszítik a munkájukat ha megfogalmazzák a problémákat.

Relinde Theunynck a belga ACV-CSC szakszervezettől bemutatta a belga helyzetet. Elmondta, hogy a második világháború után nagyon népszerű volt a munkaerő mozgása, az olaszokat, a marokkóiakat és a törököket pl. az ötvenes években vendégmunkásoknak hívták, mert nem volt elég munkaerő, és ezeket a munkavállalókat meghívták az országba. A hetvenes években kisebb-nagyobb sikerrel próbálták ezeket a munkavállalókat beszervezni. A nyolcvanas-kilencvenes években megerősödött a rasszizmus Belgiumban, ekkor a szakszervezetek célja az volt, hogy a külföldiekkel megismertessék a jogaikat. Manapság a diszkrimináció problémája ismét felerősödött. Erre egy panaszbenyújtó fórumot hoztak létre, ahol jogászok foglalkoznak a diszkriminációs ügyekkel. A migránsok szakszervezeti bevonása ma is nagyon fontos. A szakszervezetben 8 tanácsadó tisztségviselő van, akik mindenkinek adnak tanácsot. Társadalmi problémákról és munkajogról tájékoztatják a munkavállalókat különböző információs központokban. Kétnyelvű tájékoztató esteket tartanak, jelenleg két nyelven, lengyelül és románul. Ezek az események nagyon népszerűek. Jelenleg arra törekednek, hogy az európai mobilitás irányába szakosodjanak, a jogi tanácsadó irodák ügyfelei főleg lengyelek, de törekednek más nemzetiségűeket is megszólítani. A nemzetközi szolgálatok segítik azt a folyamatot, hogy más országokkal felvegyék a kapcsolatot. Az ABVV-FGTB-vel egy határokon átnyúló együttműködést alakítottak ki. A belga szakszervezet nem tartja semmilyen formában nyilván, hogy milyen nemzetiségűeknek segítenek

Ruxandra Iobescu a német DGB szakszervezettől érkezett, egy migráns projektben dolgozik, más projektek mellett ezt a projektet is bemutatta. A legtöbb projekt részben uniós finanszírozású. Az egyik az emberkereskedelem elleni fellépés a Munkaügyi Minisztériummal, a tartományi minisztériumokkal és az ILO-val közösen. A projekt célja a figyelemfelhívás, a tájékoztatás (munkaszerződés és jogok). Egy másik projekt román és orosz bevonással a kiküldött munkaerővel foglalkozik. Létezik még a fair mobility program, mely egy országos program számos irodával, ahol beszélik a közép- és kelet-európai migránsok anyanyelveit. A  bevándorló munkavállalók általában nem tudják, hogy milyen módokon vállalhatnak munkát. A legtöbben sajnos akkor fordulnak a szakszervezetekhez, amikor már késő van, és haza kell költözniük. Ilyenkor már nehéz őket képviselni.

Florenrina Constantin az olasz CGIL-től az INCA nevű szervezetet mutatta be, mely Bukarestben is rendelkezik irodával. Olaszországban nagyon nagy hagyománya van a migráns munkavállalókkal való munkának. A négy olasz konföderációközül mindegyiknek van migrációs osztálya, melyek eleinte belföldön, később külföldön is nyitottak irodákat. Segítenek a nyugdíjfolyamatokban, az egészségbiztosításban és a családi juttatásokban, de ehhez együtt kell működniük a Munkaügyi Minisztériummal. A mezőgazdaságban számos román munkavállaló dolgozik, de nem tagjai a szakszervezetnek, egyrészt a bizalmatlanság, másrészt a munka időtartamának rövidsége miatt. Azonban ha tagok, 91 munkanap után már munkanélküli segélyre jogosultak, erről viszont sokan nem tudnak. Ezek a támogató szervezetek egyre nagyobb szerepet töltenek be. Eleinte főként idősebb tagoknak segítettek a nyugdíj elintézésben. Ez idővel problémát okozhat a nyugdíjrendszerben. Most számos nyugdíjkérelem postán érkezik az olasz szervezetekhez, de ezek nagy része hibásan van összeállítva.

Keith Caruana a máltai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy a bevándorlókat nehéz szervezni annak ellenére, hogy a tagság számos előnnyel jár. A munkaadók betartják az előírásokat, mert létezik egy feketelista, melyre egyik cég sem akar felkerülni, ez azt jelenti ugyanis, hogy újabb pályázaton nem vehetnek ezek a cégek részt. Málta nagyon kicsi, hamar kiderül, ha valamilyen probléma van.

A workshop második napján a munkacsoportok beszámolóiban számos közösen megfogalmazott probléma merült fel. Ilyenek a tájékoztatás milyensége, aktivisták képzése, a nyelvi korlátok leküzdése, ágazati szórólapok létrehozása a munkakörülmények, a jogok és a nehézségek ismertetése. A szórólapokon fel lehetne még tüntetni, hogy melyek azok a dolgok, amikkel a munkavállalókat be tudják csapni. Fontos még annak az irodának az elérhetőségeit feltüntetni, mely a migránsokat segíti. Elhangzott még, hogy a bürokrácia gyakran megnehezíti a folyamatokat, főleg Romániában, mivel a migránsokkal kapcsolatos papírmunka sokkal hosszadalmasabb és bonyolultabb, mint egy helyi munkavállaló esetében. Egy lehetséges megoldás az, amit a román Solidatitat szakszervezet csinál, hogy egy egy éves periódusra adnak próbaidőt, amíg a szakszervezeti tag kipróbálja magát külföldön.

Marco Cilento, az ETUC képviseletében előadást tartott arról, hogy az ETUC-nak milyen politikái vannak a migránsokkal kapcsolatban. Az ETUC alapvetően vizsgálja, hogy milyen arányú a munkaerőmozgás Európában. Németországról és Lengyelországról beszélt, mint egy erős gazdaságú és egy erősen migráns országról. Németország kb. 500 ezer migránsnak ad munkát évente, Lengyelország kb. 200 ezernek, viszont Lengyelországból 275 ezren mennek el, Németországból azonban szintén közel 250 ezren vándorolnak ki. Nagy Britannián, Spanyolországon és Írországon kívül minden országban demográfiai csökkenés jósolható a migráció fejleményeként.

Marco Cilento bemutatta azt is, hogy az EU-n kívüli országokból miért jönnek a migránsok Európába. A leggyakoribbak a Németországba irányuló migráció kapcsán családi és tanulmányi okok. A munkavállalási engedélyek száma nem olyan magas itt, míg Lengyelországban inkább munkavállalói engedélyeket adnak ki, és nem tanulmányokkal kapcsolatosakat. Nem sokan kapják meg a tartózkodási engedélyt, 20 ezerből átlagosan ezren. Ezzel az a probléma, hogy a munkavállaló marad az országban, csak a feketepiacon helyezkedik el, hiszen nincs engedélye. Az EU 27 országokban 3,8 millió migráns van, ebből kb 1 millió Németországban.

Más a munkaerőpiaci mozgás a válság előtt és után: a válság előtt az EU-n belüli mozgás sokkal kisebb volt, mintegy 20 %-os az EU-n kívülihez képest.

A válság után az EU-n belüli mozgás csaknem 40 %-os lett. Az EU-n kívülről 2011-ben 34,4 millió ember érkezett, ebben nincs benne a 3 millió kiküldött munkás, mivel ők nincsenek bejegyezve a célországban.

A szociális dömping hatalmas kihívás. Az Európai Bizottság bemutatta az 5 éves tervet a migrációt illetően, melyben a prioritásokat nevezték meg. Az ETUC kijelentette, hogy a Bizottság nem fogja tudni kezelni a migrációt, ha csak a cirkularitásra és a szelektivitásra koncentrál. Az budapesti workshopon is elhangzott, hogy a szelektivitás, azaz a munkavállalók szűrése nem megoldás, mert szűkíti a szabad mozgás gyakorlásának lehetőségét. Attól is függ, hogy egy adott munkavállaló milyen időtartamra vállal munkát, hiszen a rövid időre kiköltöző munkavállalókat nem érdekli az integráció, még az is lehet, hogy a jogaik sem, csak az, hogy minél több pénzt keressenek, mert úgyis haza fognak térni belátható időn belül.

Az ETUC is megfogalmazta prioritásait a következő 5 évre. Ilyen az integráció fontossága, mely az alapvető emberi jogokon túli jogokat biztosít, valamint az egyenlő bánásmód. Ilyenek még a rendszeres gazdasági migráció jogilag megfelelő és szabad csatornáinak megnyitása, az EU nem szabályos migrációval kapcsolatos politikáinak átvizsgálása, melynek szükséges alapja a legális munkavállalás, valamint, hogy az életkörülményekre és a migráns családok védelmére vonatkozó politikákat fejlesszék. Amikor az alapvető emberi jogokat illeti, itt már az emberkereskedelem is felmerül, mely valóban hatalmas probléma, azonban nem korlátozhatja emiatt az Unió az emberek szabad mozgását.

Az ETUC felvetette azt is, hogy a Schengen vízumot három hónapról egy évre hosszabbítsák meg, azaz, hogy az Unión kívüli migránsok számára szabad legyen a mozgás a schengeni határokon belül.

Marco Cilento második előadásában elmondta, hogy az ETUC egyik kezdeményezése egy olyan szakszervezeti hálózat létrehozása, mely a migrációra koncentrál. Célja egy európai képzési központ valamint egy információs honlap létrehozása. Ennek a hálózatnak a neve A4I, és Európa-szerte 20 információs pontot fognak létrehozni. A remények szerint később újabb irodákat is nyithatnak Európában. (www.a4i-etuc.org)

Leave a comment!

IP: 54.146.59.51

Enter the code below: